SZORGALMATOS


A tartalomhoz

Történetünk

Bemutatkozunk




Községünk közel 1000 lakosával Magyarország Észak-Alföldi régiójához tartozik, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye nyugati részén található, egyenlő távolságra Tiszavasváritól és Tiszalöktől. Földrajzilag jól lehatárolt település. Fővárosunktól, Budapesttől 220 km-re keletre, Nyíregyházától nyugatra 30 km-re, Tokajtól délre 16 km-re, Debrecentől északra 60 km-re, a Tisza folyótól 8 km-re helyezkedik el. Közigazgatásilag 2002. október 20-ig Tiszavasvárihoz tartozott. A köztársasági elnök 101/2001. (VIII.27.) KE. határozatával az önkormányzati választások napjával új községgé nyilvánította, így megszületett Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye 229. települése. Tiszavasvári történetében nem ez az első kiválás. 1949-ban Bűd önállósította magát. Bár később újra egyesült.

A község határában talált leletek szerint már évezredekkel ezelőtt is éltek emberek ezen a területen. Már a honfoglalás előtt is éltek ezen a területen avarok és szkíták. A Tiszavasvári Vasvári Pál Múzeum leletei alapján feltételezhető, hogy 570 körül éltek itt avarok, török-tatár eredetű lovasnomád nép, akiknek fejlett volt a házi és kézműiparuk, főleg az ötvösség volt meghatározó.

A község IX-XIII. századi történetére vonatkozó közvetlen adatunk nincsen. Környékén azonban előfordul szórványosan néhány régészeti lelet, amely arra enged következtetni, hogy története az első írásos emlékektől régebbi időkre nyúlik vissza. A szomszédos Dada, Dob, Lök, Eszlár ugyancsak honfoglalás kori települések. A középkori birtoklási viszonyok megerősítik azt a feltevést, hogy ez a vidék az államalapítást követő első századokban várbirtok volt.

A XI. századig kóbor vadász és halász csoportok lakták. A XV. században 1472-ben a Báthoryakhoz kerül királyi adományként. Ebben az időben 175 lakosa volt. A Hunyadiak korából nem maradtak fenn iratok. 1619-ben Bethlen Gábor fejedelem tulajdonába került, Erdélyhez tartozik. fontos a település Erdélyhez tartozásának kiemelése, hiszen ez hiusítja meg, hogy Szabolcs vármegye a községre jobbágyi terheket vethessen ki. Így Erdély védőszárnya alatt továbbra is békében élhetett. Ebből következik, hogy szabad vallásgyakorlata volt. Reformátusok éltek itt többségében. fából épült templomunk volt.

Ez 1645-től viszonylag békés időszak a a település életében, de 1660-ban vége szakad ennek az időszaknak. A török elfoglalta Nagyváradot, kalandozó portyázó hadak dúlták, rabolták a községet. II. Rákóczi György a szultánnál kegyvesztett lett, megfosztották fejedelemségétől. Az 1676 és 1666. években a kuruc, török, német katonák kegyetlenkedéséről, pusztításáról felvett jegyzőkönyvek nagy tömege található a megyei levéltárban. A török német elnyomás alatt elnéptelenedik, majd a XVII. században a Dessewffíek birtokába kerül. 1775-ig a község egyharmad részének ura Pethő Rozália, akinek örököse báró Dessewffy Sámuel, aki később grófi rangot kapott. A község kétharmad része kamarai birtok volt és Tokajhoz tartozott. 1918-ig lakatlan terület, amely földművelésre is alkalmatlan volt. Ekkor gróf Dessewffy Aurél tulajdona volt.

Míg Szentmihály és Nyíregyháza között megépült a műút, 1925-ben pedig buszjárat indult Nyíregyházára, 1926-ban pedig bevezették a villamos áramot az anyaközségbe, addig 1926-ban a Nagyatádi féle földosztás hatására (Szorgalmatos mai belterületét), ezt a szikes, nehezen művelhető, 63 hektáros földterületet felparcellázták és 432 db 300 négyszögöles telket alakítottak ki.

Tíz utca:

Szőlő utca

Perczel Mór utca
Körte utca
Pacsirta utca
Mező utca
Munkácsy Mihály utca
Klapka utca
Galamb utca
Virág utca
Határ utca

szabályosan, párhuzamosan helyezkedik el,
míg három a


Sugár utca
Közép utca
Névtelen utca

merőlegesen szeli át a települést. Szorgalmatos főutcája a Mező utca merőlegesen nyílik a Tiszavasvárit Tiszalökkel összekötő útból.

Mivel távol voltak mindentől önellátásra rendezkedtek be. A kertekben babot, zöldborsót, zöldséget, burgonyát termeltek a konyhára.

Minden talpalatnyi helyet bevetettek, hasznosítottak. Hét közben kukoricakását, puliszkát, burgonya alapanyagú ételeket és habart zöldséget, (melynek sűrűbb változata a mai főzelék) habart gyümölcsöket ettek. Hetente egyszer volt húsos étel az asztalon. Ekkor csirkét, tyúkot, kacsát, libát vagy nyulat vágtak és ez került az ünnepi asztalra. Sertés hús a téli disznóvágások idején gyakrabban került az asztalra. A disznóvágást a téli időszakra időzítették. Ennek egyik ok az volt, hogy ekkor még nem volt itt senkinek hűtőszekrénye, fagyasztóládája, másrészt a tavaszi-nyári-őszi időszakban a mezőgazdasági munkák sokasága miatt nem is értek rá az emberek. A téli időszak kissé nyugodtabban telt, volt idő a disznótorok megtartására. A disznótorba meghívták egymást és mindenki kapott a friss húsból és a hurkából, kolbászból kóstolót. Így folyamatosan tudták biztosítani a település friss hús ellátását. A település lakóiban kialakult egy szoros bizalmi kapcsolat. Íratlanul is tudta mindenki kitől mit kapott és mit kell visszaadnia. Nem is volt ebből soha probléma. Megtörtént néha, hogy valamely családnak megdöglött a jószága, vagy valamilyen kár, tragédia történt. Ekkor a település lakossága a bajba jutott segítségére sietett és átsegítette a nehézségeken. Talán ebből adódik, hogy még a mai napig is érezhető az őslakosok összetartása, egymás iránti tisztelete, megbecsülése. Az újonnan betelepedőket fenntartással fogadja a falu lakossága és kimondatlanul mellőzik azokat, akik tisztességtelen életmódot folytatnak, másokat kihasználva gyarapodnak, az íratlan etikai szabályokat nem tartják be.

Minden háznál neveltek szárnyast, sertést. A tojás a mindennapi étkezésekhez, valamint a továbbtenyésztéshez volt szükséges. A sertés szintén nagyon fontos volt a szalonna és zsír miatt, de a sertés sörtéjéből készítették a különféle keféket is. A kacsa és libatollból párnát és dunnát készítettek. Szarvasmarhát, tehenet tartottak tejfölt, túrót készítettek, vajat köpültek.

Az itt élő emberek nagyon szegények voltak és ezért az anya községben élő módosabb, magasabb életszínvonalon élő emberekben bizonyos előítélet alakult ki, amit a mai napig nem sikerült elfeledtetni.

Az itt élő emberek alázatos, tisztelettudó szolgálók, szorgos, iparkodó, becsületes emberek voltak. Szívesen hívták napszámba az itt lakókat, mert egymással versenyezve kapáltak, egyeseltek és végeztek minden munkát, ezért is kapta a Szorgalmatos nevet.

A mindennapi életben az itt élők a község távolsága miatt egymásra voltak utalva. Egyformán szegény volt mindenki de kevéske javaikat megosztva egymást segítve küzdöttek a jobb jövőért.

Esténként összegyűltek, úgymond tanyázni jártak egymáshoz. Énekeltek, kukoricát morzsoltak, tollat fosztottak, kézimunkáztak, de gyakran vették elő a harmonikát és esténként a nehéz fizikai munka után még táncra is perdültek.

Míg Szorgalmatos lakosságát lefoglalta saját településük felépítése, addig Szentmihályon 1927-ben elkezdődött az Alkaloida Vegyészeti Gyár építése. Az Alkaloida Vegyészeti Gyárat Kabay János gyógyszerész alapította 1927. január 24-én, zöld mákból származó morfingyártásra. 1931-ben Kabay szabadalmazta a szárazmákból kiinduló továbbfejlesztett módszerét, ami az alapját képezte a világszerte ma is használt eljárásnak.

Az Alkaloida Vegyészeti Gyár fejlődése nagy jelentőséggel bír Szorgalmatos életében is, hiszen a későbbiek során sok szorgalmatosi család megélhetését biztosította a gyár, de egyúttal Szorgalmatos fejlődését is gátolta azzal, hogy elszívta a településről az értelmiséget és a jó szakmunkások egy részét összkomfortos lakást biztosítva a fiataloknak.

1936-ig Szentmihályra jártak a református iskolába a Szorgalmatos telepi gyerekek. Ekkor már 131 iskolás korú gyermek volt. 1935-ben az itt élők kérelemmel fordultak a Megyei Alispáni Hivatalhoz, hogy a telep iskolát kapjon. Kérelmüket ekkor elutasították, de a telep egyetlen jómódú embere Kabai Béla vette kezébe az ügyet. Felvitte Pestre a Vallás és Közoktatásügyi miniszterhez a szorgalmatosi nép írásos kérelmét. Az engedélyt megkapta, de nagy áldozatot vállalt magára, mivel bezárta lakása mellett lévő kocsmáját, csökkentve ezzel jövedelmét és felajánlotta iskolának az épületet.

Ebben az egy tantermes iskolában indult meg a tanítás 1936-ban Szorgalmatoson. 1936-1938-ig a gyerekek a Kabai Béla féle lakásban tanultak, mely ideiglenes iskola volt. Ekkor a belügyminiszter engedélyt adott önálló iskola létesítésére. A Takarosról bontott épület anyagot kaptak nagyszüleink, azt tehénszekérrel, egylovas szekérrel megfeszített munkával hordták a falu közepére, ahová az iskolát tervezték építeni. Minden család segített. Fát vágtak, nyílászárókat készítettek, mások vályogot vetettek. Kalákában bontott anyagból áldozatos munkával 1938-ban felépült Szorgalmatos két tantermes iskolája. Nagyszüleink gondos munkáját, előrelátását dicséri, hogy az iskola ma is áll és működik. Szorgalmatos központjában a közösség erejére, az összefogás, a szeretet jelentőségére emlékezteti nap mint nap az itt élőket.

A második világháborúba több szorgalmatosi család vesztette el hozzátartozóját. Sokan nem tértek haza a háborúból, de az itthon maradottak is megszenvedték a háborút. Szorgalmatos határánál vonultak el a németek, majd az oroszok. A falut megszállták, az élelmiszert összeszedték, a férfiakat robotra vitték, a falu határán aknákat telepítettek, amely még tíz évvel a háború befejezése után is szedte áldozatait.

A második világháború után itt is termelőszövetkezetet alakítottak Új Idő néven. A szorgalmatosi lakosok kitartóan dolgoztak, sajátjuknak érezték a termelőszövetkezetet, és bár nem voltak tanult szakembereink mégis kimagasló nyereséget értek el. Alacsony termőképességű szántók vették körül a települést, de a leleményesség és vállalkozó szellem ellensúlyozta a kedvezőtlen természeti adottságokat. A tsz sorra nyitotta a homokbányákat. A homokos területeken dinnyét termeltek és saját teherautójukkal hordták eladni a hegyi falvakba. Munkaigényes növényeket termeltek, mint a borsó (ekkor még kézzel szedték) és dohány, hiszen a település erőssége a sok szorgos kéz volt.

Az Új Idő Termelőszövetkezet látványos fejlődését hozott a település életében. Bevezették a villamos áramot telephelyükre 1960-ban. 240 m2-es csomózót és irodát építetek, majd elkészült az első kövesút a Mező utcán, hogy esőben is meg lehessen közelíteni a termelőszövetkezet telepét. 1962-ben Művelődési Házat kapott a település. 1965-ben a lakosok látván, hogy mennyivel könnyebb, kényelmesebb villamos energiával világítani a petróleum lámpa helyett, összepótolták pénzüket, oszlopokat vásároltak és elvezettették házaikhoz a villamos áramot.

A termelőszövetkezetek egyesítése nem kímélte az Új Idő Termelőszövetkezetet sem, hozzácsatolták a Tiszavasvári Zöld Mező Termelőszövetkezethez. Ennek hatására elköltözött a tsz. iroda, busszal szállították a mezőgazdasági dolgozókat. Megkezdődött Szorgalmatos hanyatlása. A közélet színtere az iskola, a bolt és a kocsma volt. Sokan elmenekültek a jobb élet reményében, de újak jöttek az elköltözött családok helyébe. Az alacsony telekárak csábítóan hatottak a letelepedni vágyókra.

1968-ig Szorgalmatos belterületére nem adtak ki építési engedélyt. Az akkori irányelvek szerint tervezték beintegrálni a két szomszédos községbe, de született olyan javaslat is, hogy a Tiszalökhöz tartozó Kakaska cigány lakosságát kívánták ide telepíteni. De ez végül nem valósult meg. Az etnikum Szorgalmatoson nem érzi jól magát.

1970-ben társadalmi munkában óvodát épített a lakosság. Ez volt a fejlődés újabb állomása. 1980-ban a településen kicsinek mutatkozott az óvoda. A tanács idegen szakértőt kért fel a helyzet elfogulatlan tanulmányozására, reális vélemény alkotásra. A szakértő nem javasolta az óvoda bővítést, mondván, hogy ez a település el fog sorvadni. Ennek ellenére társadalmi munkában elkészült az újabb csoportszoba, amely mára ismét kicsinek bizonyul. 1982-ben tanácsi segítséggel és társadalmi munkával a Művelődési Házból tornaterem és két tanterem lett. Ezzel megvalósulhatott az iskolában az egy műszakos tanítás.

1985-ben Vízműtársulást hozott létre a lakosság és megépült Szorgalmatos minden utcáján az ivóvízvezeték.

1992-ben vasúti megállóhelyet kapott a település, a Mező utcával szemben alakították ki a megállóhelyet. Nagy mérföldkő volt ez Szorgalmatos életében. A szorgalmatosi embereknek nem kellett többé 3-4 km-t gyalogolniuk, ha vonattal akartak utazni valahová.

1994. újabb anyagi áldozatot vállalt a lakosság a gázvezeték építés érdekében, létrehoztuk a Szorgi-Gáz Kft-ét és megépült a település minden utcáján a gázvezeték.

1994-ben a szorgalmatosi szülők megelégelve azt, hogy az iskola udvarán birkák legeljenek, adományokból és társadalmi munkában teraszos parkot és kerítést építettek az iskola köré.

1995-ben a Népjóléti Minisztérium pályázata segítségével Közösségi Házat kapott a település. Ekkor alakult meg a Szorgalmatosért Egyesület, melynek fő célkitűzése a településrész szociális és kulturális téren mutatkozó hátrányainak leküzdése és Szorgalmatos arculatának fejlesztése volt. Élére állta a társadalmi önszerveződéseknek és a településrész vezető, irányító szervezetévé vált, meghatározó szerepet vállalt a különféle rendezvények, ismeretterjesztő előadások szervezésében és lebonyolításában.

1997-ben Budapestről hazahozta székhelyét és telephelyét a Révész Eurotrans Kft., még ebben az évben megépítették telephelyükhöz az aszfalt utat.

1997-ben a Révészné Gerák Mária nagymértékű adománya lehetővé tette, hogy lakossági összefogással és adományok gyűjtésével ökomenikus templom épülhetett.

1999-ben a Szorgalmatosért Egyesület 60.000 Ft-ot nyert játszótér kialakítására. Bár a pályázati pénz kevésnek bizonyult, de újabb összefogással a játszótér megépült.

2001. február 11-én Szorgalmatos lakossága népszavazással döntött arról, hogy új községet alakít és kezébe veszi sorsát.


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe